Mit érdemes megnézni Bártfán Milan Bez Mapy szerint

Bártfa (Bardejov) számomra több egy szép főtérnél. Egy napot szántam a városra, és egy idegenvezetővel fedeztem fel a házak történeteit, a hóhér padját a bazilikában, az Iskola-bástyát (Školská bašta) és a zsidó suburbiumot. Ha több időd van, kösd össze a látogatást Bártfafürdővel (Bardejovské Kúpele), ahol két napot töltöttem.

RövidenMilan Bez Mapy szerint

Mennyi idő kell

A városra elég egy nap. Én két napot szántam a hat kilométerre lévő Bártfafürdőre, egyet pedig a városra

Hogyan érkeztem

Repülővel Pozsonyból Kassára, a reptéren béreltem autót, Bártfáig egy óra húsz perc volt az út

Megéri

Az idegenvezető. Nélküle a város összes története mellett észrevétlenül elmentem volna

Trükk a főtéren

Számold meg az ablakokat a homlokzatokon. A polgárnak három volt, a nemesnek négy, a plébániának öt

A kőfiú

A városháza bejáratán van. Csak harmadik próbálkozásra találtam meg, pár lépést hátra kell lépni

A kedvenc helyem

A John Lennon-köz a rockházzal. Ha a tulajdonos otthon van, beenged

Mit érdemes megnézni Bártfán? Egy dallammal kezdem, amelyet ismersz, még ha nem is tudsz róla. Brahms 5. magyar tánca, az a gyors hegedűs darab a reklámokból és a filmekből. Brahms azt hitte, népdalt dolgoz fel. Valójában egy akkor még élő zeneszerző műve volt, aki ebben a városban született, és a címe Bártfai emlék. Erre még visszatérek, mert a történetnek szaftos vége van.

Egy napot töltöttem itt, és egy szép főtérre számítottam. Ehelyett egy történetekkel teli várost kaptam, és ezeket senki nem mesélte volna el, ha nincs kitől kérdeznem. Ezek azok, amelyek megmaradtak bennem.

Gyakorlati tudnivalók: hogyan juthatsz el Bártfára

Bártfára Bártfafürdőről érkeztem, ahol épp üdültem. Onnan csak hat kilométer. Eredetileg viszont Pozsonyból (Bratislava) repültem Kassára (Košice), és rögtön a reptéren béreltem autót. Az út északkelet felé egy óra húsz percig tartott.

A városra egy egész napot szántam, és idegenvezetőt fogadtam. Ez az egyetlen dolog az egész útból, amelyet akkor is ajánlanék, ha senki nem fizetne érte. A főteret húsz perc alatt körbejárod. De idegenvezető nélkül elmentem volna minden mellett, ami ebben a cikkben van, és semmit nem vettem volna észre.

Mit érdemes megnézni Bártfán Milan Bez Mapy szerint

A bártfai főtér házait az ablakaikról lehet olvasni

A teret 46 polgárház szegélyezi, azóta egy sem épült hozzá, és egy sem tűnt el. Itt tanultam egy trükköt, amelyet azóta más városokban is használok.

Számold meg az ablakokat a homlokzaton. A polgárnak három volt, a nemesnek négy, a plébániának öt. Végigmész a házsoron, számolod az ablakokat, és valójában azt olvasod, ki volt itt gazdagabb öt évszázaddal ezelőtt.

És még valami, ami nem ment ki a fejemből. A kövezet, amelyen jársz, nem az eredeti. Az nagyjából hetven centivel alattad van. A város többször leégett, a törmeléket pedig soha nem hordták el. Csak elegyengették, és ráépítettek. Így egyes házaknál idővel eltűntek a pinceablakok.

Bártfa kőfiúja, akit szinte senki nem talál meg

A városháza reneszánsz bejáratán van egy kis kőfigura: egy fiú, akinek a feje a lábai között van, és a fenekét a polgárházak felé mutatja. Állítólag egyik napról a másikra jelent meg. Egy kőfaragó tette oda, akinek nem fizettek annyit, amennyit ígértek neki. Az évszázadok alatt sok minden eltűnt a városból, de a fiút soha senki nem vette le.

• Milan tippje Csak harmadik próbálkozásra találtam meg, és pár lépést hátra kellett lépnem. Közelről nem fogod látni.

A városháza restaurálásakor ráadásul kiderült, hogy itt valaki egykor nagyon unatkozott. A falon olyan rajzokat találtak, amelyeket ma erotikusnak tartanak. Egy meztelen nő és papagájok elég egyértelmű pózban. Tizennyolcas karika.

A városházán ma a Sárosi Múzeum (Šarišské múzeum) Bártfa történetéről szóló kiállítása látható. Keddtől vasárnapig van nyitva: októbertől áprilisig 8:30–12:00 és 12:30–16:00, májustól szeptemberig 9:00–12:00 és 12:30–17:00. A felnőttjegy 6 €, a diákok és a nyugdíjasok 3 euróért, a 6–15 éves gyerekek 2,50 euróért mennek be (2026-os árak).

A bazilikában a hóhérnak saját padja és saját ajtaja van

A Szent Egyed-bazilika (Bazilika svätého Egídia) tele van oltárokkal, engem mégis egy egyszerű fapad fogott meg a legjobban. Ez a hóhér padja. Amikor rajta ült, a főhajóban ülők nem látták. És rögtön mögötte van egy ajtó, amelyet kifejezetten neki készítettek, hogy ne a főbejáraton kelljen bejönnie, mint mindenki másnak.

Pedig ő volt a város legjobban fizetett embere. A városnak szüksége volt rá. Ő hajtotta végre a halálos ítéleteket, ő szállította el a fertőzött állatokat, járványok idején pedig ő takarította az utcákat. Közben a kocsmában saját asztala volt, bizonyos utcákon nem járhatott, az utcán csuklyát kellett viselnie, és lényegében csak más hóhércsaládokba nősülhetett. A tisztség öröklődött.

Az a pad szerintem a város legőszintébb tárgya. A város megfizetett valakit a piszkos munkára, aztán külön bejáratot épített neki, hogy imádság közben ne kelljen látnia. Még két dolgot keress ott. A covid alatt restaurálták a régi bejárati ajtót. A fa mérésekor valami nem stimmelt, és az ajtó alatt egy másik ajtót találtak, amelyről senki nem tudott.

Egy régi festményt pedig a 19. században egy rossz mesterre bíztak, hogy javítsa ki. A szélén álló alaknak kéz helyett csonkjai vannak, a lábai görbék, és Jézus szokatlanul kövér. A kép elvesztette a történeti értékét, de a helyén hagyták, és ez nekem szimpatikusabb volt, mintha eldugták volna.

A toronyból látszik a domb, ahol az akasztófa állt

A toronyba egy szűk, egyirányú lépcsőn mentem fel, ahol egyszerű szabály érvényes: aki felfelé megy, annak van elsőbbsége. Fentről látszik a város teljes alaprajza, a szemközti dombon pedig egy kettős kereszt. A neve Šibeňa hora, vagyis Akasztófa-hegy, és ott állt az akasztófa. A hóhérnak tehát lent a templomban volt a padja, odafent pedig a munkája. Az egyik a másikról jól látszik.

Az Iskola-bástya és egy 1962-es tanterem

Bártfa városfalai Szlovákia legépebben megmaradt erődítései közé tartoznak, és minden bástyát egykor valamelyik céh gondozott. Az egyikbe egy embernek köszönhetően jutottam be, aki a covid alatt átvette a gondozását és kitakarította. A kiállítás azonban nem a középkorról szól, hanem 1962-ről, amikor a bástyát utoljára felújították. Van ott egy teljesen berendezett hatvanas évekbeli tanterem: padok, térképek, tankönyvek. A tárgyak nagy részét az emberek ajándékozták, vagy a konténerek mellett találták.

Jobban élveztem, mint vártam. Egy középkori várost el tudok képzelni a filmekből. Arra viszont, hogy nézett ki egy osztályterem a szocializmusban, egyre kevesebben emlékeznek.

John Lennon-köz

Erre nem számítottam, és ez a kedvenc helyem a városban. Egy ember élete nagy részét John Lennon emlékének szentelte. A házán a Give Peace a Chance kottája van, a kerítésen zenekarnevekkel teli táblák, az út mellett pedig kövek a tagok nevével és a zenekarok alakulásának és feloszlásának évével. Ma inkább rockháznak hívják, a mellette lévő közt pedig John Lennon-köznek (Ulička Johna Lennona). Akár Szlovákia legrövidebb utcája is lehet, gyakorlatilag két ház alkotja.

Nem hivatalos múzeum. Ha a tulajdonos otthon van, beengedi az embereket, ezért látogatás előtt nézz utána, hogy be tudsz-e majd menni. Egy város UNESCO-pecséttel és középkori főtérrel, engem mégis egyetlen fickó életre szóló megszállottsága dobott fel a legjobban.

@milan_bezmapy+249 000 követő

Kövess az Instagramon

Követés

Suburbium, zsinagóga, holokauszt-emlékmű és a bártfai zsidók

Történelmi főtér rengeteg van a világon. Amikor Bártfa 2000-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, valami más nyomott sokat a latban: a zsidó épületek megmaradt együttese a történelmi belváros szélén, ahol egy helyen megvan minden, amire a közösségnek szüksége volt.

Ez a közösség a város lakosságának több mint egyharmadát tette ki. Több mint 3700 embert deportáltak, és ma egyetlen zsidó sem él Bártfán. A központban mégis áll egy imaház, amely másként maradt meg, mint a legtöbb hasonló épület Közép-Európában. Nem azért, mert bárki védte volna. A deportálások után egy asszony magához vette a kulcsot, és elsötétítette az ablakokat, hogy az épület ne vonja magára a figyelmet.

A suburbium mellett holokauszt-emlékmű áll. Egy férfi harcolta ki, aki Bártfán született, túlélte a deportálást, ma kilencven fölött van, és még mindig visszajár ide. A márványtáblákon a deportáltak nevei állnak. Nem egyszerűen ábécérendben. A családok együtt vannak: apa, anya, mögöttük a gyerekek kor szerint. Ahogy végigmész a táblák mentén, és olvasod a születési éveket, a nevek között hároméves gyerekeket is találsz. Ezek közül az emberek közül senki nem dolgozni ment, és ezt a városban tudták. Az utolsó tábla szándékosan üres. A nevek még mindig gyűlnek.

Mellette van az Igazak táblája. Olyan emberek nevei, akik bújtatták a szomszédaikat, pedig tudták, hogy ez az életükbe kerülhet. Az idegenvezető mondott egy mondatot, amely az egész cikkre illik: a hivatalos számokat kiguglizod, de Bártfa a családok történeteiről szól, amelyekre az idősebbek itt még emlékeznek. Az egyik megmaradt bennem:

„Amikor a menetet elvezették, az egyik ilyen család kisfia egy rollert tolt. Egy fiú, aki a járdán állt, megkérdezte, kölcsönadná-e neki. Nem akarta odaadni. Az apja azt mondta neki, adja csak oda, már nem lesz rá szükségük.”

A dallam, amelyet ismersz: a Bártfai emlék

És most a bevezetőben megígért befejezés. Kéler Béla 1820-ban született Bártfán, és táncokat írt, amelyeket egész Európában játszottak. Egyik darabjának a Bártfai emlék címet adta.

Brahms ezt a dallamot használta az 5. magyar tánca alapjául, mert meg volt győződve róla, hogy népdal. Amikor Kéler tiltakozott, Brahms nagyjából azt válaszolta neki, hogy egy zeneszerző nem kaphat nagyobb bókot annál, mint amikor a falusiak a saját dalukként éneklik a dallamát. Egyébként a városban néha azt mondják, hogy Kéler otthon, Bártfán halt meg. Nem így van, a németországi Wiesbadenben halt meg. Vagyis a klasszikus zene egyik legtöbbet játszott dallamának eredeti címében ennek a városnak a neve szerepel. És szinte senki sem tudja.

Mit érdemes megnézni Bártfafürdőn, ha Bártfán jársz

Hat kilométerre a várostól van Bártfafürdő, ahol laktam. Nyolc ásványvízforrás egy fedett kolonnádon, Szlovákia legrégebbi skanzenje és kilátók a környéken. Én úgy osztottam be, hogy két nap a fürdőé volt, egy a városé. Külön megírtam, mit érdemes megnézni Bártfafürdőn.

Jó utat!

*A cikk a Szlovák Köztársaság Turisztikai és Sportminisztériuma és a Šariš Bardejov területi idegenforgalmi szervezet együttműködésével készült.