A pozsonyi főpályaudvar (Bratislava hlavná stanica) csarnokának freskója nem egyszerű dísz, hanem a szocialista propaganda iskolapéldája. František Gajdoš festette 1960-ban. Szerintem érdemes egy percre megállni előtte, és ezzel a háttérrel ránézni. Legközelebb, amikor a vonatra vársz, nézz fel.
Tartalom2 fejezetElrejtésMegjelenítés
Ha legalább néha vonattal utazol Pozsonyból, jó eséllyel már tucatszor elmentél alatta. Talán százszor is. Mégsem tudnád megmondani, mit ábrázol pontosan, és miért van egyáltalán ott.
A pozsonyi főpályaudvar csarnokának nagy freskójáról beszélek, amely közvetlenül a fejünk fölött van. A legtöbben a bőröndjükkel, a késő vonattal vagy az elvitelre kért kávéval vannak elfoglalva. Kevesen állnak meg, hogy felnézzenek. Pedig ez a kommunista korszak egyik legmarkánsabb látható nyoma a városban.
A pozsonyi főpályaudvar freskója tele van szocialista propagandával
A monumentális képet 1960-ban František Gajdoš festőművész készítette. Nem azért festette, hogy „szép színes” legyen, vagy hogy kellemesebbé tegye a vonatra várást. A szocialista realizmus szellemében született, abban a hivatalos művészeti stílusban, amelynek az volt a dolga, hogy meggyőzzön. Nem finoman, hanem kertelés nélkül. A művészetnek akkoriban nem kérdéseket kellett feltennie. Válaszokat kellett adnia. Lehetőleg csak egyet: a helyeset.
František Gajdoš freskója: mit jelentenek az egyes jelenetek?
Ha alaposan megnézed a freskót, kiderül, hogy több, jól elkülönülő szimbolikus jelenetből áll. A bal oldalon három öltönyös férfit látsz: a kapitalisták karikatúráját. A rendszer jelképesen elkergeti őket, egyikük még a fegyverét is elejti.
Az üzenet világos: a régi világ vesztett. Rögtön mellettük ott van egy munkás, egy értelmiségi és egy zászló. Munka, műveltség és állam: az ideális hármas, amelyre az új világnak épülnie kellett.
Középen különböző országok népviseletébe öltözött nők állnak. Az egységet, a békét és a népek barátságát kellett jelképezniük. A papír mindent elbír, a valóság enyhén szólva bonyolultabb volt. Aztán jön a freskó csúcspontja: a Szputnyik, egy rakéta és mérnökök. Utalás arra, hogy a Szovjetunió „előbb jutott ki a világűrbe, mint Amerika”. Technikai fejlődés, tudomány, jövő. Legalábbis így kellett festenie. A főpályaudvar freskóján egyik rejtett üzenet követi a másikat.
Miért fontos ma is a pozsonyi főpályaudvar freskója?
Mert hiteles. Nem utólag, távolságtartással vagy iróniával készült: ízig-vérig a saját korának terméke. Így látta önmagát a rendszer, és így akarta, hogy mások is lássák. És izgalmas belegondolni, hogy ez a hatalmas darab ideológia máig ott van egy olyan helyen, ahol naponta ezrek fordulnak meg, és jóformán senki sem veszi észre.
Ez azonban nem a kommunizmus dicsőítése. Kordokumentum. Emlékeztető arra, hogyan formálták egykor a közteret, a művészetet és az emberek gondolkodását. Talán ráférne egy kis kontextus. Egy tábla. Egy magyarázat. Mert nélküle csak „valami nagy kép”. És ez kár. Ma azon törjük a fejünket, hogyan vegyünk olcsón repülőjegyet, akkoriban egészen más dolgok foglalkoztatták az embereket.
És mi a helyzet az állomás felújításával? A főpályaudvar nagy átépítése egyelőre nem kezdődött el. A tervek 2026 végéig készülnek, az építkezés pedig várhatóan 2027-ben vagy 2027 és 2028 fordulóján indul, és az állomás a munkálatok alatt is üzemelni fog. A rendelkezésre álló információk szerint a freskót és a körülötte lévő márványburkolatot a műemlékvédők kérésére meg kell őrizni.
Legközelebb, amikor a pozsonyi főpályaudvaron várod a vonatot, állj meg egy pillanatra. Emeld fel a fejed. Nézz fel.
Milan
Szlovák utazási blogger, aki 2013 óta csalogatja ki a szlovákokat az irodai székekből. Az Influencer című könyv szerzője és a Bez Mapy blog alapítója.
