A Sakrakopecre vezető túra a Kis-Kárpátok erdejének csendjét köti össze a szlovák történelem egyik szomorú fejezetével, az 1966-os légi katasztrófával. Akkor ajánlom, ha tartalmas kirándulást keresel nem messze Pozsony (Bratislava) belvárosától. Útközben állj meg a baleset áldozatainak emlékművénél.
- Indulás
- A 3-as villamossal a Detvianska megállóig, onnan gyalog fel a Biely Kríž erdészházig (Horáreň Biely Kríž)
- Nehézség
- Nagyjából 500 m szintkülönbség, a dombokon rendesen elfáradtunk
- Időtartam
- Három óra a rétesmegállóval együtt
- Az én tippem
- Túrós rétes az Občerstvenie u Kocmundu büfében, onnan még nagyjából húsz perc az emlékműig
- Figyelj oda
- Gyenge a térerő, tölts le offline térképet, és vigyél vizet
- A baleset helyszínén
- A roncsok és az áldozatok személyes tárgyai ma is ott hevernek, semmit ne vigyél el belőlük
Tartalom3 fejezetElrejtésMegjelenítés
- 01Túra a Sakrakopecre, a pozsonyi légi katasztrófa helyszínére
- Miért csapódott a Sakrakopecbe a repülőgép 1966. november 24-én, és kik voltak a pilóták?
- Miért titkolták sokáig a sakrakopeci repülőgép-szerencsétlenséget?
- 02Hogyan jutsz el a sakrakopeci emlékműhöz, és hol állj meg útközben?
- A lezuhant repülőgép emlékműve a Sakrakopecen
- 03Túra a Sakrakopecre: tippek a végére
A Sakrakopecre, a pozsonyi légi katasztrófa helyszínére vezető túrára már régóta készültem. Pontosabban azóta, hogy láttam a YouTube-on egy dokumentumfilmet erről az 1966-os balesetről.
Bevallom, addig nem is hallottam róla, mert jóval a születésem előtt történt. Csak a Zlaté piesky-i tónál történt balesetről tudtam. Végül rászántam magam, megterveztem az útvonalat, és felmentem a Sakrakopecre, a pozsonyi légi szerencsétlenség helyszínére. A balesetet akkor senki sem élte túl. Ha arra keresel ötleteket, hová menj ki a természetbe Pozsonyban autó nélkül, olvasd el a cikkemet.
Pozsony központjától mindössze néhány kilométerre, a Kis-Kárpátokban rejtőzik egy hely, ahol az erdő csendje a szlovák történelem egy szomorú fejezetével találkozik. Ez a Sakrakopec. Ma sokan járnak ide sétálni, de 1966. november 24-én olyan tragédia történt itt, amely 82 ember életét követelte.
Túra a Sakrakopecre, a pozsonyi légi katasztrófa helyszínére
Itt van az említett dokumentumfilm. Ha átfogóbb képet szeretnél arról, hogyan történt a szerencsétlenség, nézd meg:
Miért csapódott a Sakrakopecbe a repülőgép 1966. november 24-én, és kik voltak a pilóták?
1966. november 24-én a bolgár TABSO légitársaság Iljusin Il-18-as gépe a Szófia–Budapest–Prága–Berlin járaton repült. Rossz volt az idő, ezért le kellett szállnia a pozsonyivánkai (Ivanka pri Dunaji) repülőtéren, hogy kivárja az idő javulását. Amikor 16:30 körül újra felszállt, a sors csak néhány percet adott neki.
A gép nem sokkal a felszállás után a Sakrakopec nevű dombba csapódott. A fedélzeten 74 utas és 8 fős személyzet volt, összesen 82 ember. Senki sem élte túl. Az áldozatok többsége bolgár és magyar volt, de voltak köztük csehszlovák, német, brazil, chilei, argentin, hondurasi, japán, brit, svájci és tunéziai állampolgárok is. Itt halt meg Katya Popova bolgár operaénekesnő és Ramón Amaya Amador hondurasi író is.
Az emléktábla nevei között a teljes személyzetet megtalálod. A gépet a 41 éves Ljubomir Todorov Antonov kapitány vezette, akinek csaknem 12 000 repült óra volt a háta mögött, és korábban már 11-szer repült Pozsonyba. A másodpilóta Szvetomir Dimitrov Sakadanov, a navigátor Szlavi Sztefanov Tomakov, a rádiótávírász Nikola Alekszandrov Taszev, a fedélzeti mérnök pedig Sztojan Todorov Rangelov volt. Az utasokról Marija Ivanova Ivanova, Szvetla Marinova Georgieva és Violina Veleva Sztoicskova légiutas-kísérő gondoskodott. Nevüket három nyelven vésték fémbe: szlovákul, bolgárul és angolul. Az emlékmű a baleset helyén áll, és csendben emlékeztet mindazokra, akik itt vesztették életüket.
Miért titkolták sokáig a sakrakopeci repülőgép-szerencsétlenséget?
Egyes nevekből kiderül, hogy a gépen családok is utaztak, például házaspárok és szülők a gyerekeikkel. Az egyik légiutas-kísérő, Szvetla Georgieva nem egészen három héttel a repülés előtt ment férjhez. Ez a személyes réteg különös súlyt ad a helynek. Itt nemcsak a történelmet érzed, hanem azokat a hétköznapi életeket is, amelyek túl korán értek véget.
Az 1966-os katasztrófa a Csehszlovákia területén történt legsúlyosabb légi tragédiák egyike volt. Mégis sokáig hallgattak róla. A hidegháború idején az ilyen eseményeket nem szokták nyilvánosságra hozni. A dokumentumok csak évtizedekkel később kerültek elő. Itt találod a korabeli újságok szkennelt oldalait, amelyek eltérően számoltak be a balesetről.
Az Iljusin Il-18 pozsonyi katasztrófája
A gép, amely 1966. november 24-én a pozsonyi Sakrakopecbe csapódott, egy négymotoros, légcsavaros gázturbinás Iljusin Il-18 volt. Az ötvenes és hatvanas években a keleti blokk egyik legmodernebb polgári utasszállítójának számított. A szovjet konstrukció az Aeroflot, az Interflug és éppen a bolgár TABSO büszkesége volt, mert az Il-18 több mint 100 utast tudott szállítani akár 6000 kilométerre is.
A gép strapabíró és gazdaságos volt, megbízhatóan repült a legkülönbözőbb éghajlaton, Szibériától a Közel-Keletig. A baleset idején szinte új példány volt, a sorozatban gyártott Il-18V változat, négy Ivcsenko AI-20 hajtóművel. Ezekkel nagyjából 650 km/h sebességet ért el, ami az akkori légcsavaros gázturbinás gépek között kiemelkedőnek számított.
Bár az Il-18 a biztonságos gép hírében állt, éppen ez a baleset a legtragikusabbak közé tartozik a történetében. A csehszlovák vizsgálóbizottság nem állapított meg egyértelmű okot. A legvalószínűbbnek azt tartotta, hogy a személyzet nem mérte fel megfelelően a terepet és az időjárást a pozsonyi repülőtér környékén. Ironikus módon a keleti blokk műszaki fejlődésének jelképe néhány perccel a felszállás után, a város fölötti sűrű erdőben fejezte be útját.
Hogyan jutsz el a sakrakopeci emlékműhöz, és hol állj meg útközben?
A Sakrakopec elég nehezen megközelíthető domb: ahhoz, hogy feljuss, nagyjából 500 méter szintkülönbséget kell leküzdened. Nekem ez az útvonal vált be a legjobban:
- A 3-as villamosról a Detvianska megállóban szálltam le.
- Gyalog felmentem egészen a Biely Kríž erdészházig (Horáreň Biely Kríž), ahol a Klinec menedékház is van.
- Megettem egy remek túrós rétest az Občerstvenie u Kocmundu büfében. A sakrakopeci túra nem lehet meg túrós rétes nélkül.
- Innen mentem tovább a Sakrakopecre, ez még nagyjából húsz perc gyalog. A pontos koordinátákat a Google Térképen találod.
- Milan tippje Azt ajánlom, töltsd le a Maps.me alkalmazást: kiválóan jelöli a hegyi ösvényeket és a turistautakat. Vele nem tévedsz el az erdőben.
A lezuhant repülőgép emlékműve a Sakrakopecen
Magam is meglepődtem, amikor az édes túrós rétessel a gyomromban végre megérkeztem a sakrakopeci emlékműhöz. Az erdő hirtelen megváltozott. A fák között több emlékmű tűnt fel, mintha az idő rétegenként rakta volna itt egymásra az emlékezést. Egy új, egy régebbi, keresztek, egy kőtábla, egy pad és az áldozatok névsora olyan nevekkel, amelyeket ma már senki sem mond ki hangosan. Minden csendes, és közben furcsán személyes.
A legjobban azonban valami más döbbentett meg. Amikor lenéztem a lábam elé, a levelek között csillogó fémdarabokat vettem észre: a repülőgép maradványait. Aztán egy szemüvegtokot is, amely talán valakié volt. Nem csupán történelmi tárgy volt, hanem emlékeztető: a tragédia, amelyről a táblán olvasunk, tényleg itt történt.
Csak amikor megláttam az egyik áldozat cipőjét, értettem meg, milyen erős ez a hely. Sokáig azt hittem, hogy valaki csak nemrég tette oda. Végül megszólítottak az önkéntesek, akik az emlékművet gondozzák, és megerősítették, hogy a cipőt éppen ők találták a takarításkor. Nem kellék tehát, hanem annak az éjszakának valódi maradványa.
A gép 1966-ban zuhant le itt, már több mint fél évszázada. A terep azonban meredek, sűrűn benőtt és nehezen megközelíthető, ezért a roncsok és az utasok személyes tárgyai ma is a helyszínen vannak. Csendes tanúk ezek, akiket a szél és az eső sem tudott teljesen eltüntetni. A Sakrakopec így máig hordozza a tragédiáját. Nem a múlt emlékeként, hanem élő emlékezetként, amelyet mindenki érez, aki idejön.
Ha a környéken jársz, mindenképp állj meg itt. Tudom, ez nem éppen a legszokványosabb hétvégi séta Pozsonyban, de a Kolibán, a pozsonyi erdőparkban úgyis tömeg lesz. A Sakrakopecen nyugalom és csend vár.
Túra a Sakrakopecre: tippek a végére
- Vigyél vizet. Az erdők sűrűk, és a Biely Kríž erdészházon kívül csak ösvények és rengeteg biciklis van errefelé.
- Hosszabb túra: a rétesmegállóval együtt három óránkba telt, és tényleg elfáradtunk a dombokon.
- A baleset helyszínéről ne vigyél el semmit. Itt emberek haltak meg. Hiszem, hogy aki hazavisz egy darabot a lezuhant gép roncsaiból, azzal ezt a tragédiát is hazaviszi.
- Gyenge a térerő, ezért tölts le offline térképet. Helyenként egyáltalán nem volt térerőnk.
- Ez még mindig a városi erdő, ezért a kutyát pórázon kell tartani: sok nagyvad és rengeteg őz él itt.
Visszafelé a szőlők mellett ereszkedtünk le Récsére (Rača), Pozsony egyik városrészébe. A szőlők már lassan őszi színeket öltöttek. A Detvianska megállóban szálltunk villamosra, de előtte történt valami, ami jelképesen zárta le az egész kirándulást: megmentettünk egy elkóborolt kutyát. Váratlanul csatlakozott hozzánk, és mellettünk lépkedett, mintha mindig is a miénk lett volna. Próbáltam nem tudomást venni róla, de nem hagyta magát. És jól tette.
Szerencsére észrevettem, hogy a nyakörvén telefonszám van. Felhívtam a számot, és egy környékbeli vadász vette fel, aki kétségbeesetten kereste a kutyát. Megbeszéltük, hogy a Mahrova búda nevű kunyhónál találkozunk. Amikor végre visszakapta a kutyát, érezni lehetett a hatalmas megkönnyebbülést. Én csak csendben örültem, hogy a nap, amely egy tragédia emlékével kezdődött, egy kis jócselekedettel ért véget. Mert ezek számítanak. Mindig. Akár a sakrakopeci túráról van szó, akár egy sétáról bárhol máshol.
Olvasd el azt is, miért érdemes Pozsonyba látogatni.
Jó utat!
Milan
Szlovák utazási blogger, aki 2013 óta csalogatja ki a szlovákokat az irodai székekből. Az Influencer című könyv szerzője és a Bez Mapy blog alapítója.
